×

Küldd el a barátaidnak emailben!










×






  1. Több ezer ember, köztük nyolcvankét filmes és fotós szeme láttára lőtték agyon 1963. november huszonkettedikén a Texas állambeli Dallasban John Fitzgerald Kennedyt. Még azt sem tudni biztosan, hány lövés dördült el, és az sem egyértelmű, ki volt a megbízó. A feltételezett merénylő, Oswald két nappal később halott volt, az őt meggyilkoló férfi, Ruby végül szintén áldozata lett a múlt század e szövevényes bűnesetének.

    Az aktákat 75 évre titkosították - van még vissza egy negyedszázad.

    Hogy is volt?

    John Fitzgerald Kennedy az Amerikai Egyesült Államok harmincötödik elnöke, e poszton ő a negyedik, akit hivatali ideje alatt meggyilkoltak.

    Kennedy a merénylet délelőttjén utazott Dallasba, hogy elsimítsa a Demokrata Párt helyi vezetői közti viszályt, és előkészítse a következő évi elnökválasztást. A küldöttség délben landolt Dallas Love Field repülőterén, autókkal innen indult a városba. Az Elm és Houston street sarkán, egy tankönyvraktár tetején lévő, hirdetőtábla órája 12 óra 30 percet mutatott, amikor a konvoj 15 km/h sebességre lassulva bekanyarodott az Elm streetre. A fönti filmet bizonyos Abraham Zapruder rögzítette egy lugas kőkerítésének peremén állva, összesen 350 képkockára – meglehet, ez a „filmtörténet” legtöbbször megnézett tíz másodperce.


    Az alábbi filmet bizonyos Abraham Zapruder rögzítette egy lugas kőkerítésének peremén állva, összesen 350 képkockára – meglehet, ez a „filmtörténet” legtöbbször megnézett tíz másodperce.

    Hatan a limuzinban

    Az elnök a nyitott, GG 300 rendszámú Lincoln limousine SS 100 X jobb hátsó üléséről integetett az őt köszöntő tömegnek, felesége, Jacqueline a balján ült, előttük vendéglátóik, John Bowden Connally, Jr. texasi kormányzó, valamint felesége, Nellie Connally. Az autót William Greer sofőr vezette, jobbján Roy Kellerman titkosügynök.

    Az első lövés utáni másodperc a Zapruder-film 155. és 169. kockája között látható: Kennedy, a felesége és Connally kormányzó jobbra kapta a tekintetét. Az elnökhöz hasonlóan világháborús veterán, gyakorlott vadász Connally a tanúvallomásában úgy nyilatkozott: azonnal felismerte egy nagy erejű lőfegyver hangját, majd jobbra fordult, hogy lássa az elnököt. Mivel ez nem sikerült, ismét előre fordult, majd balra. E pillanatban a háta jobb felső részén őt is lövés érte. Connally ekkor felkiáltott: „Ó, ne, ne, ne! Istenem! Mindannyiunkat meg fognak ölni!”

    A Kennedy-gyilkosság vizsgálatára felállított kongresszusi grémium – mely a vezetője, Earl Warren, a Legfelsőbb Bíróság elnöke után a Warren-bizottság nevet kapta - tíz hónapos munkával készített jelentést. Ebben egyebek mellett az áll: miközben az elnök a jobb kezét felemelve integetett a tömegnek, lövés érte a háta felső részén, enyhén megsértve egy csigolyát a jobb tüdő tetejénél, áthatolt a nyakán, majd annak középvonala közelében, a gége alatt lépett ki, érintve a nyakkendő csomóját; ekkor Kennedy felemelte a könyökét, az arca és a nyaka előtt ökölbe szorította a kezét, majd előre-balra hajolt. Felesége, aki ekkor már felé fordult, átölelte.

    Tetszik ez a cikk? ajánld barátaidnak is!

    A kormányzó túlélte

    Connally sebesülését a következőképpen írja le a jelentés: miután ugyanaz a lövedék, ami először Kennedyt sebesítette meg, a kormányzót a hátán, a jobb hónalja alatt találta el, ovális bemeneti sebet okozott, szétroncsolta az ötödik borda egy tíz centiméteres részét, majd a jobb mellbimbó alatt kilépett a mellkasból, több mint hat centiméteres, ovális kimeneti sebet hagyva hátra; ezután tovább haladva eltalálta a kormányzó jobb alkarját a csukló felett, nyolc darabra törte az orsócsontot, és a csukló alatt, a tenyér belső oldalán lépett ki; végül eltalálta a bal comb belső oldalát, ahol megállt. ( A Warren-bizottság szerint az első lövedék a Zapruder-film 220. és 225. kockája közötti időben csapódott be, a merényleteket vizsgáló képviselőházi bizottság szerint viszont a 190. kockánál. )

    A Warren-bizottság szerint az elnököt eltaláló második lövedék a film 313. kockája pillanatában csapódott be. Mindkét bizottság szerint a lövedék Kennedy elnök fejének hátsó részén hatolt be, ovális lyukat robbantva a koponya hátsó és jobb oldali területén, minek „következtében vér, agy- és csontdarabok borították be az autó belsejét, a szélvédő belső és külső oldalát, a csomagtartó- és a motorháztetőt, az elnöki limuzint követő autót, annak sofőrjét, valamit a limuzin két oldalán haladó motoros rendőröket”.

    „A kezemben van az agya!”

    Kennedy felesége pánikba esett, a hátsó csomagtartó irányába, Clint Hill, az elnöki limuzint követő autó fellépőjén állva utazó titkosszolgálati ügynök felé menekült, majd visszamászott az ülésére, és többször azt mondta: „Megölték a férjemet! A kezemben van az agya.”

    Clint Hill az első lövést hallva leugrott az úttestre - 308. kocka - és előre futott. Kennedy asszony később nem emlékezett arra, hogy kimászott a limuzin csomagtartójára. Hill utóbb azt mondta: úgy hitte, Jacqueline Kennedy „valamit el akart érni, talán az elnök koponyájának egy darabját”.
    Miután az ügynök felugrott az elnöki limuzin hátuljára, az autó nagy sebességgel elhagyta a teret, és a Parkland Memorial kórházhoz hajtott. Az elnök ekkor már nem élt, de hivatalosan csak 13 óra 38 perckor jelentették be halálát.

    Connally kormányzó túlélte az attakot. Az orvosok szerint azzal, hogy a felesége az ölébe húzta, a „nyomással segített ideiglenesen lezárni a súlyos mellkasi sebet”. A két politikuson kívül egyetlen nézelődő, bizonyos James Tague sérült meg. Elmondása szerint úgy érezte, valami megcsípte, aminek nem tulajdonított különösebb jelentőséget addig, míg egy közelben álló rendőr figyelmeztette, vérzik az arca. Sérülése akkor keletkezhetett, amikor egy lövedék eltalálta a járdaszegélyt.



  2. Hatodik emelet

    A végzetes lövés idején az elnöki limuzin egy füves domb mellett haladt az Elm Street északi oldalán. Ahogy a konvoj elhagyta a teret, az utcáról és egy közeli vasúti felüljáróról rendőrök és nézők rohantak fel a dombra, az annak tetején álló, másfél méter magas kerítés mögötti parkolóban azonban nem találták a merénylőt.

    Eközben Howard Brennan kazánszerelő, aki egy út menti tankönyvraktárral szemben, az utca túloldalán ült, szólt egy rendőrnek, hogy lövést hallott fentről, és felnézve látta, hogy egy férfi újabb lövést ad le a hatodik emeleti, sarki ablakból. Később egyéb adatok, számítógépes szimulációk is arra utaltak, hogy a gyilkos lövéseket vélhetően a tankönyvraktár hatodik emeleti ablakából adták le.

    A lövések irányára vonatkozóan 104 szemtanú véleményét rögzítették, közülük 54 gondolta úgy, hogy az összes lövés a raktár felől érkezett, harminchárman úgy vélték, az összes lövés a füves domb vagy a vasúti felüljáró felől jött, 9 tanú szerint egy helyről, de teljesen más irányból, 5 tanú szerint két irányból, 3 szerint pedig olyan irányból lőttek, ami megfelelhet a füves dombnak és a tankönyvraktárnak is.

    Kennedyt 1963. november huszonnötödikén az Arlington Nemzeti Temetőben helyezték örök nyugalomra. Édesanyja, Rose Fitzgerald Kennedy így búcsúzott tőle: „Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. Az agy idővel - hogy megóvja magát - szövetekkel veszi körül a sebet. Így csökken a fájdalom, de a seb megmarad.”

  3. Oswald

    A Warren-bizottság arra jutott, hogy „magányos tettes”, egy huszonnégy éves dallasi férfi, Lee Harwey Oswald a gyilkos, nem állt mögötte sem politikai, sem egyéb csoportosulás.

    A hivatalos álláspont szerint Oswald három lövést adott le mindössze 5,6 másodperc alatt a texasi tankönyvraktár hatodik emeleti ablakából.

    Ami tény: a lövések után a rendőrség körülzárta az épületet. Marrion L. Baker rendőr Roy Truly főraktárnokkal befutott a házba. A lépcsőfordulóban találkoztak Oswalddal, „akin az izgalom legkisebb jele sem látszott”. Mikor kiderült, ott dolgozik, Bakerék tovább rohantak. Oswald vásárolt egy üveg Coca-Colát, majd háborítatlanul kilépett a kapun, és hazautazott. Otthon felvett egy zakót, zsebre vágta a revolverét, és ismét az utcára ment. Az albérletéhez közel megállt egy rendőrautó, Oswald odasétált a sofőrhöz, J.D.Tippithez, behajolt a jobboldali ablakon, és beszédbe elegyedett a rendőrrel. Egy perccel később hátrálni kezdett, mire Tippit kinyitotta az ajtót és megindult felé. Oswald négy golyót eresztett bele, Tippit azonnal meghalt.

    Oswald eztán – bár a későbbi motozásnál találtak nála tizennégy dollárt - fizetés nélkül belógott egy moziba, ott tartóztatták le a rendőrök a rádión kapott személyleírás alapján. Először Tippit meggyilkolásával vádolták, majd néhány óra múlva már az elnöki merénylet elkövetésével is.



    1963. november huszonnegyedikén a hatóságok arra készültek, hogy Oswaldot egy páncélozott autón átvigyék a rendőrkapitányságról a megyei börtönbe. Ám még a rendőrség pincéjében egy sötét kalapos férfi ugrott elő a riporterek és fényképészek csoportjából, és hasba lőtte Oswaldot. A tettes Jack Ruby bártulajdonos volt.

    A gyilkosságot élő adásban közvetítette a televízió.

    Oswald nem sokkal később a Parkland kórházban belehalt sérülésébe. Utolsó mondata így hangzott: „Csak balek vagyok.” (Ruby is csúnya véget ért: először halálra ítélték, aztán miközben újratárgyalták az ügyét, sajátos körülmények között, elvileg tüdőembóliában életét vesztette – lásd alább Ruby című szakaszunkat.)

    Oswald különös figura volt.

    Tizenhárom évesen iskolakerülés miatt javítóintézetbe került, ahol ideggyógyásza a következő diagnózist állította fel róla: „Nem valami beszédes, nem valami fogékony… egy pillanatra sem szakadt el a valóságtól… semmi jel nem vall pszichopatologikus elváltozásra."

    Oswald New Orleansban tanult eztán. Tizenöt évesen érdeklődni kezdett a marxizmus iránt, majd kimaradt az iskolából, munkát vállalt. Egy évvel később jelentkezett a tengerészgyalogsághoz, ekkor még kora miatt visszautasították, ám egy év múlva besorozták, három esztendeig szolgált. Miután leszerelt, a Szovjetunióba távozott, ott is néhány hónap híján három évet töltött. Ez idő alatt feleségül vette Marina Nyikolejavna Pruszakovát, lányuk született, majd hazatértek Amerikába, és számos költözés után Dallasban kötöttek ki.

    Oswald „megrendelőlap-kitöltő” lett a texasi tankönyvlerakatnál. Az FBI szigorú megfigyelés alatt tartotta az időközben Fidel Castro hívévé nemesült férfit.

    Oswald 1963 áprilisában, hosszas előkészítés után rálőtt a szélsőjobboldali Edwin A. Walker tábornokra, ám nem talált célt.

    Oswald „fölső kapcsolatai” ügyében több tény is napvilágot látott. Először is: noha a Szovjetunióba disszidált, és ott le akart mondani amerikai állampolgárságáról, hazájába visszatérve nem tartóztatták le, nem emeltek ellene vádat sem kémkedés, sem egyéb „hazaáruló tevékenység” miatt. Másodszor: Castro-párti röpcédula osztogatás közben egyízben összeverekedett kubai ellenforradalmárokkal, fogdába került, s kérésére, merőben szokatlan módon az FBI hallgatta ki. Harmadszor: nem sokkal a röpcédulás attak után útlevelet kért, célul többek között a „gyanús” Lengyelországot és a Szovjetuniót jelölte meg, ám mégis egyetlen nap leforgása alatt megkapta a dokumentumot. Negyedszer: Oswald a tengerészgyalogságnál éppen csak megfelelt a lövészeten, valamint utóbb elhibázta a mozdulatlan, kivilágított Warren ezredest, viszont Kennedy elnököt sokkal nehezebb körülmények között sikerült meggyilkolnia. A Kennedy-gyilkosság későbbi rekonstrukciói során mesterlövészek még álló célpontra sem tudták megismételni az állítólagos 5,6 másodperces „teljesítményt”. Ötödször: Oswald tizenkét órás, dallasi kihallgatásáról nem maradt fenn szó szerinti jegyzőkönyv, emiatt a „dallasi rendőrség” kifejezés Amerikában szitokszóvá vált.

  4. Ruby

    Ő a gyilkos gyilkosa, s tán őt is meggyilkolták. Teljes neve Leon Jack Ruby, eredetileg Jacob Leon Rubenstein, született Chicagóban, 1911-ben.

    Ortodox zsidók gyermeke, szülei Lengyelország egy eldugott vidékéről vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Apja ács volt, hamar elitta az eszét, anyja írni-olvasni sem tudott, még Ruby kölökkorában elmegyógyintézetbe került.

    Ruby az iskola után belevetette magát az alvilági életbe. Volt énekes, pincér egy étteremben, szervező egy szakszervezetnél, élt alkalmi munkából. Három éven át a légierőnél szolgált, leszerelése után, 1947-ben Dallasba költözött a nővéréhez. Bár kapcsolatban állt az FBI-jal és bizalmas viszonyt fűzte a dallasi rendőrséghez, többször összeütközésbe került a törvénnyel. Egyrészt kegyetlen, másrészt gyengéd és jóságos embernek ismerték. Több dallasi lokált, sztriptízt nyitott, szerény sikerrel.

    Oswaldot két nappal a Kennedy-gyilkosság után, 1963. november huszonnegyedikén gyilkolta meg Ruby.

    Oswald kizárólag akkor kínált célpontot, amikor a rendőrség átszállította a dallasi főkapitányságról a megyei börtönbe. Curry rendőrfőnök előző éjjel azt mondta a riportereknek, hogy délelőtt tíz óra tájban viszik át Oswaldot, ám végül csak 11 óra 20 perckor vezették elő a gyanúsítottat. Elgondolkodtató, hogy Ruby viszont csupán néhány perccel tizenegy előtt indul el otthonról, így „pontosan” érkezett a gyilkosság helyszínére.

    Rubyt a merénylet után elfogták. Kihallgatásán kérte Warrent: szállítsák át Washingtonba, mert „én az igazat akarom vallani, a színtiszta igazat, de itt nem tehetem... mert itt egy szervezet dolgozik, elnök úr, kimondom, ha az életembe kerül is”.

    Ruby végül maradt Dallasban, ahol 1964 márciusában halálra ítélték, ám 1966 októberében Texas állam fellebviteli bírósága új tárgyalást rendelt el, melynek helyszínéül Wichita Falls várost jelölték ki 1967. februárra.

    A dallasi börtön ablaktalan, különlegesen őrzött cellájában 1966. december kilencedikén, két nappal azt követően, hogy a dallasi hatóságok megkapták a bírói utasítást Ruby átszállítására, a vádlott váratlanul rosszul lett, s abba a Parkland kórházba szállították, ahová korábban Kennedy elnököt és Oswaldot is. A diagnózis: rák. Rubyt megműtötték, ám 1967. január harmadikán tüdőembóliában meghalt. Chicagóban temették másnap.

    Még az 1964-es tárgyalása után Ruby interjút adott a New York Journal-American újságírójának, Dorothy Kilgallennek. A tárgyalásról egyebek mellett a következő mondat került nyilvánosságra: „Ruby kijelentette a főbírónak, hogy az elnök meggyilkolása egy összeesküvés eredménye volt, azonban ő abban nem vett részt.”

    Dorothy Kilgallen „nyomozott” Ruby ügyében, és 1965. november negyedikén barátai előtt állítólag kijelentette: „Öt napon belül napvilágra hozom ezt az egész Kennedy-ügyet.” Négy nappal később Dorothy Kilgallen halott volt. A rendőri jelentés szerint „alkoholos állapotban túlzott mennyiségű altatót vett be”. Cikksorozatának dokumentumait sem az otthonában, sem a szerkesztőségben nem találták. Úgy tudni, a dallasi börtönben Ruby „halálra váltan olvasta a hírt, majd a döbbenetet irtózatos félelem váltotta fel”.

  5. A Kennedy-klán




    A Kennedyek a XIX. század első felében, az írországi éhínség elől menekültek Amerikába. A dinasztiaalapító Joseph Patrick Kennedy 1888. szeptember hatodikán született az újvilágban, s lett tehetős üzletember. Fia az ő nevét vitte tovább, a Harvardon végzett, s huszonöt évesen a családi részesedést megmentve lett bankigazgató. Feleségül vette Boston korábbi polgármesterének lányát, Rose Fitzgeraldot, a házasságból kilenc gyerek született.

    Befektetésekkel, részvényügyletekkel, ingatlanok révén halmozott fel milliókat, nem mindig törvényes eszközökkel. A szeszcsempészettel is meggyanúsított üzletember a gazdasági világválságból is profitált: becslések szerint vagyona 1929-ben még négymillió dollárra rúgott, 1935-ben viszont 180 milliót értek befektetései. Hollywoodban is voltak érdekeltségei, s ő volt a tulajdonosa Chicago legnagyobb irodaépületének.

    Jelentős támogatást biztosított Franklin D. Rooseveltnek, cserébe a tőzsde-felügyeleti bizottság vezetője, majd angliai nagykövet lett, ám Londonban túl nagy szimpátiát tanúsított a náci eszmék iránt, így viszonya az elnökkel megromlott.

    Elhatározta, elnököt csinál legidősebb fiából, ám ifjabb Joseph Kennedy életét vesztette világháborúban, így a második fiúra, Johnra, „került a sor”. Az apa 1961 decemberében agyvérzést kapott, fél oldalára lebénult, beszédkészségét is elvesztette, elméje azonban ép maradt: így tökéletesen tisztában volt a családját később ért tragédiákkal, a John elleni 1963-as és a Bobby elleni 1968 merénylettel is. 1969 novemberében halt meg. ( A tragédiák sora ezzel nem ért véget: az elnök John Fitzgerald Kennedy fia, John Fitzgerald Kennedy junior 1999-ben, egy esküvőre tartva magángépével lezuhant, szörnyethalt. )


    Mit akart a politikában Kennedy elnök?

    John Fitzgerald Kennedy 1960-ban, negyvenhárom évesen győzött az Egyesült Államok elnökválasztásán, miután mindössze 0,2 százalékkal legyőzte a republikánus Richard M. Nixont. Beiktatási beszédéből való legismertebb mondata: „Ne azt kérdezd meg, mit tud tenni érted az országod , hanem azt, te mit tudsz tenni érte.”

    Kennedy igyekezett átszervezni a CIA-t, jelentősen csökkentette a bűnözést, a később szintén merénylet áldozatává vált testvére, Robert Kennedy igazságügy-miniszter segítségével próbált leszámolni a maffiával. Az idősekre is kiterjesztette az egészségügyi ellátást, növelte az oktatásra szánt állami pénzt, eltörölte az iskolákban, a munkahelyeken és középületekben érvényes faji megkülönböztetést. Ő az amerikai liberalizmus úttörője, ő indította a vietnami háborút.

    A Kuba elleni sikertelen Disznó-öbölbeli partraszállás után (1961. április 17.) hirdette meg a Békehadtest programot, mellyel gazdasági segítséget nyújtott az antikommunista latin-amerikai országoknak.

    Hruscsov és Kennedy 1961. júniusi bécsi, csúfos kudarccal végződött találkozója után a szovjet vezető azzal a meggyőződéssel távozott, hogy Kennedy gyenge elnök. Részben emiatt történhetett, hogy 1961 augusztusában utasítást adott a berlini fal felhúzására és nukleáris fegyverek telepítésére Kubába. Kennedy odahaza elutasította a Kuba elleni légicsapásra irányuló követeléseket, inkább a tengeri blokád mellett döntött. A szuperhatalmak két héten át néztek farkasszemet egymással. Végül Hruscsov leszereltette a rakétákat, cserébe megígértette Kennedyvel, hogy ő is eltávolíttatja a sajátjait Törökországból. Ezzel zárult a világot kis híján atomháborúba sodró kubai rakétaválság.

    1962-ben a szovjetek űrfegyverkezési versenyre való kihívására válaszul Kennedy a kongresszussal megszavaztatta az Apolló-űrprogramot, melynek célja volt az évtized végére embert juttatni a Holdra. A program az Apollo–11 (vitatott) Holdra szállásával 1969. július huszadikán megvalósult.

  6. Jacqueline Kennedy

    Kennedy elnök felesége Jacqueline Lee Bouvier néven született Southamptonban, New York államban, a Wall Street-i tőzsdeügynök, John Vernou Bouvier III és felesége, Janet Norton Lee lányaként. Főiskolai éveit New York államban, a franciaországi grenoble-i egyetemen és a Sorbonne-on töltötte, végül a washingtoni George Washington Egyetemen diplomázott 1951-ben francia irodalomból.

    1951-ben állt munkába a Washington Times-Heraldnál, az utca emberét kérdezte kis rovatában. Ekkoriban jegyezte el őt John Husted tőzsdeügynök, ám az eljegyzést három hónap után felbontották. John Kennedyvel 1952 májusában egy közös barátjuk, az újságíró Charles Bartlett által rendezett vacsorán mutatták be őket egymásnak, esküvőjük 1953. szeptember tizenkettedikén volt.

    Családi életüket tragédiák kísérték. Jacqueline 1955-ben terhes lett, de elvetélt, 1956-ban halva született lányt hozott a világra. Eztán rövid ideig külön élt a pár, de utóbb kibékültek, majd 1957-ben egészségesen megszületetett második lányuk, Caroline, 1960-ban pedig fiuk, John. 1963-ban ismét szült az asszony, ám a csecsemő kétnaposan, légzési elégtelenségben meghalt.

    Kennedy 1960-as elnökválasztási kampányában felesége aktív szerepet vállalt. Beszédeket tartott, autogramokat osztogatott, mondván, az ő aláírása olvashatóbb, mint Johné.

    Kennedy győzelme után Jacqueline first ladyként jelentősen különbözött elődeitől. Bár néha kritizálták zárkózottságát, drága ízlését és európai útjait, az amerikai közvélemény mégis bálványozta őt. Társadalmi eseményeket szervezett, művészeket, írókat, tudósokat, költőket vegyített a meghívott politikusok, diplomaták és államférfiak közé. Folyékonyan beszélt franciául, a művészet, a zene és a kultúra szeretete újdonságként jelent meg a Fehér Házban.

    Kedvező benyomást tett a külföldi vezetőkkel való találkozókon. Például Bécsben, amikor Hruscsovot megkérték, a fotózáshoz fogjon kezet Kennedyvel, a szovjet vezető így reagált: „Először vele (Jacqueline-nal) szeretnék kezet fogni!”

    Kennedy halála után Lyndon B. Johnson, addigi alelnök kezébe szállt a hatalom. Az eskütételen Jacqueline Kennedy a merénylet idején használt, véres rózsaszín kosztümjében jelent meg, és Johnson feleségének, Lady Bird Johnsonnak ezt mondta: „Azt akarom, hogy lássák, mit tettek Jackkel!”

    Jacqueline Kennedy 1968-ban összeházasodott a görög hajómágnás Arisztotle Onasszisszel, és a férj tulajdonában lévő Szkorpiosz nevű szigeten telepedett le. Viszonyukat a válástól Onasszisz 1975-ös halála mentette meg.

    Jacqueline Kennedy az első férje, az elnök halála után több mint harminc évvel, hatvannégy éves korában hunyt el. Rákban szenvedett.

  7. Miért lenne esélytelen ma Oswald?

    Az amerikai elnökök biztonságára vigyázó Secret Service vezetője minden frissen megválasztott amerikai államfőt figyelmeztet: rengetegen vannak, akik nem rá szavaztak és rengetegen vannak, akik a halálát kívánják. Épp ezért a mindenkori elnöknek is komolyan kell vennie a biztonságáért dolgozók munkáját.

    Nem véletlen, hogy Reagan óta nem lőttek éles lőfegyverrel amerikai elnökre. A merénylők többsége ugyanis felmérte, nincs esélye.

    A titkosszolgálat ma már nem engedné, hogy ellenőrizetlen épületek között, nyitott autóban szállítsák az elnököt. Sőt. A legtöbbször helikopterrel „mozgatják” Amerika első emberét.

    Természetesen a biztonságos városi közlekedésre is van megoldás.

    Barack Obama autójában egy kisebb háborút is túlélhető. A hat méter hosszú, Beast (Szörny) becenévre hallgató Cadillac karosszériája alumínium, kerámia és titán felhasználásával készült. A nyolc tonnás autó páncélzata a rakétáknak is ellenáll, külön oxigéntartálya van gáztámadás esetére, kilőtt kerékkel sem kell lassítania, ha pedig a golyóálló szélvédő bepókhálósodik a lövésektől, az autó külső kameráin keresztül figyelhet a sofőr az útra. A csomagtartóban a mindenkori elnök vércsoportjának megfelelő vér van, a kesztyűtartóban rengeteg fegyver pihen.

    Hogy ne ismétlődhessen meg a dallasi merénylet, a jelenlegi, negyvenöt járművel mozgó elnöki konvojban helyet kap egy mentőautó is, az előfutó kocsikban, csakúgy, mint az elnököt az út mentén üdvözlő tömegben és a környező épületek tetején figyelők, kockázatelemzők tartózkodnak, akik minden gyanús jelre riasztanak.

    A konvoj útvonalát előzetesen ellenőrzik, az áthaladás idején az út alatt húzódó csatornákat is figyelik. Még arra is felkészültek, ha lerobban a limuzin.

  8. Akik túlélték és, akik nem

    A demokrata Andrew Jackson volt az első amerikai elnök, akinek az életére törtek. 1835-ben a később őrültnek nyilvánított Richard Lawrence próbált rálőni, ám a munkanélküliségén kiakadt szobafestő pisztolya kétszer is csődöt mondott. Jackson végül a sétapálcájával hárította el a támadást.

    Abraham Lincoln nem volt ilyen szerencsés. A polgárháborúban a déliekkel szimpatizáló John Wilkes Booth azt használta ki, hogy az elnök 1865-ben állandó testőre nélkül látogatott a Ford színházba, a mellérendelt biztonsági ember pedig a szünetben kiment a büfébe. Booth egyetlen fejlövéssel ölte meg Lincolnt.

    A republikánus párt két frakciója közötti torzsalkodás is szerepet játszhatott James A. Garfield 1881-es meggyilkolásában. Igaz, a ravaszt egy Charles J. Guiteau nevű elmebeteg húzta meg, aki azt nehezményezte, hogy nem kap állást az USA párizsi nagykövetségén.

    1901-ben William McKinley elnököt a testőrei többször figyelmeztették, hogy az anarchisták vadásznak rá, de McKinley nem vette komolyan a fenyegetést. Végül egy Leon Czolgosz nevű lengyel származású férfi egy zsebkendőbe csavart (ócska trükk, de a századelőn még bevált) pisztollyal kétszer hasba lőtte az elnököt.

    1912-ben Theodore Rooseveltre, 1933-ban pedig ötödunokatestvére, Franklin Delanóra lőttek rá, de mindketten túlélték a merényletet.


    Truman elnököt 1947-ben cionisták levélbombával,- 1950-ben puertoricóiak pisztollyal próbálták megölni, de a testőrség mindkétszer a helyén volt.

    A mostanáig utolsó sikeres merénylet az 1963-as Kennedy-gyilkosság volt, bár próbálkozók azóta is akadtak.

    1974-ben Gerald Fordot, rövid elnöksége alatt két nő is le akarta lőni, de nem találták el. Nem úgy, mint 1981-ben Ronald Reagant, akire egy őrült (és Jodie Fosterbe szerelmes – nincs összefüggés) taxisofőr lőtt rá. Reagannek a tüdeje sérült meg egy gellert kapott golyótól, valamint lövés ért egy rendőrt és egy testőrt, továbbá James Brady szóvivőt, aki megbénult a merénylet következtében. Utólag derült ki, hogy a titkosszolgálat már korábban felfigyelt Hinckley-re, aki több elnöki programon is megjelent, ám végül nem vették komolyan a kockázatot.

  9. A konteók

    Kevés ügy foglalkoztatja olya élénken az összeesküvés-elméletek hívőit, mint a Kennedy-gyilkosság. Annyi elképzelés született már arra, ki is állhatott a merénylet hátterében, hogy a témakör specialistáihoz, a konteo-bloghoz fordultunk szakértő segítségért. A hazai elméletgyártás fellegvárában felvetődött kubai, orosz és izraeli szál, de azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy a náci Németország „menekültjei” rúgtak egy utolsót a győztesbe.

    Az FBI, a CIA és a maffia közreműködése sem zárható ki. Az egyik legmeghökkentőbb teória azonban mégis az – ha az UFO-kat kizárjuk, bár egy igazi konteós nem tenne ilyet –, hogy Kennedy végzetes csontvelőrákban szenvedett és mielőtt ez kiderült volna, illetve a nőügyeit felkapja a sajtó, megszervezte „öngyilkosságát”.

    Bár a Warren-jelentés egyértelműen fogalmaz az elnököt ért három lövést illetően, többen esküsznek rá, hogy hat lövést hallottak, ami azt jelentené, Oswald nem egyedül lőtt. A több elkövetős merénylet teóriáját támasztotta volna alá Julia Ann Mercer is, aki alig egy órával a merénylet előtt járt a helyszínen. A nő egy férfit látott, aki puskatokkal a kezében kászálódott ki egy furgonból, de nem a tankönyvraktár felé indult, hanem felment az Elmstreet-i füves dombra.


    Túlélők

    A Kennedy elnökön áthatoló első golyó bár John Connallyt is életveszélyesen megsebesítette, a texasi kormányzó végül felépült. A republikánus politikus később Nixon elnök pénzügyminisztere lett, majd 1979-ben megpróbálkozott az elnökjelöltséggel. Ha akkor ő nyer, akár egy újabb merényletet is túlélhetett volna, így Ronald Reaganre lőttek helyette.


    Connally kormányzó életében már az elnökgyilkosságot megelőzően is történt tragédia. Tizenhat éves lánya hozzáment Bob Hale-hez; 44 nap házasság jutott a fiatal párnak, majd Katrin életét kioltotta egy shotgunból leadott vétlen lövés. Hale később bűnöző lett, új feleségét és tizenöt gyermekét sanyargatta, molesztálta.


    Az elnöki limuzinban a Kennedy- és a Connally-házaspáron kívül a titkosszolgálat két embere ült. William Greer, a sofőr rendszeresen vezette az elnöki Lincolnt, de a merénylet után nem kerülhette el a gyanúsítgatások és munkája kritizálását. Greer három évig bírta, majd gyomorfekélyre hivatkozva leszerelt a Secret Service-től.

    Felvetődött, hogy Greernek a parancsnoka utasításának megfelelően kellett volna cselekedni, aki az első lövés után rákiáltott: „tűnjenek el a veszélyzónából”. Ám Greer nem adott elsőre gázt, hanem hátrafordult, szinte kétségbe vonva a parancsot. Fia szerint az egykori sofőrnek 1985-ben bekövetkezett haláláig nem volt bűntudata a merénylet miatt.

    Az elnöki limuzin biztonsági főnöke Kennedy személyi testőre Roy Kellerman volt. A Kennedy- és a Martin Luther King-gyilkosságot vizsgáló képviselői bizottság azt állapította meg, hogy Kellerman a kocsi jobb első ülésén ülve semmit sem tett, hogy megvédje az elnököt, bár arra lett kiképezve, hogy testével óvja a védett személyt. A jelentés hozzáteszi, a testőrnek olyan közel kellett volna lennie az elnökhöz, hogy ilyen vészhelyzetben is megvédhesse őt.


    Kellermant házon belül nem marasztalták el, 1968-ig maradt a titkosszolgálatnál, egyszer pedig a Johnson elnök biztonságáért felelős osztag helyettes vezetője is lehetett egy hónapra.


    Az egyetlen testőr, akit kitüntettek a merénylet után Clint Hill, aki az első lövést hallva hátulról kapaszkodott fel a kabrióra. A felvételeken jól látszik, hogy az ügynök a First Lady oldalán mászott fel az autóra, nem véletlenül. Hill ugyanis Mrs. Kennedy személyi testőre volt, így elsősorban az asszonyért aggódott. Hill a kórházig ”fedezte testével” Jackie Kennedyt, akin – Hill szerint – annyi vér volt, hogy nem lehetett megállapítani, ő is megsérült-e.


    Hill a merénylet után egy évig védte még az özvegyet és az árvákat, majd Johnson testőre lett. A temetés után a titkosszolgálat – szűk körben – kitüntette bátorságáért. Jackie pedig személyesen mondott köszönetet a férfinek. Hill, Nixon elnökké választásakor hátrébb lépett és Spiro Agnew alelnök biztonságáért felelt, végül 1975-ben szerelt le, mint a titkosszolgálat igazgatóhelyettese.

    Később könyvet írt, Mrs. Kennedy és én címmel, egy talk-showban pedig úgy beszélt a merénylőről: „Aznap nála volt minden előny”.

    Hill az egyetlen a GG 300 rendszámú Lincoln limousine SS 100 X-ből, aki még ma is él.

  10. A történetnek még 25 évig biztosan nincs vége. Az összeesküvők sosem adják fel. Ki tudja, hogy 25 év múlva mi lesz a hivatalos álláspont?

    Készítők:

    Írta: Nagy József és Munkácsy Márton

    Fotók: NORTHFOTO, AFP

    Forrás: Wikipedia, Hír24

    Képszerkesztő: Kummer János

    Projektfelelős: Nagy Dénes

    Fejlesztés: Inno-Web Kft.